INSTAGRAM: ÉLETED, KÉPEKBEN

Ránéztem az Instagram-omra. Az első történet egy macskáról szólt, aki épp békésen pihent egy forró kávé mellett egy fiú hasán. A második egész furcsa: egy srác valami miatt szomorú, lehúzta a redőnyt, és kezében egy fényképezőgéppel figyeli, kinyitja-e valaki a mellette lévő ajtót. Talán valakit vár. A harmadik sztori főhőse két nagyon vidám lány, akik épp Bécsben sétálnak és srácokról pletykálnak a Hofburg előtt. Nagyon jól érzik magukat, kihívóan mosolyognak bele a kamerába.

Ez a három történet olyan, amit nem olvastam, hanem fotón láttam. Azt nem állítom, hogy pont ezeket a sztorikat akarták nekem a képek elmesélni, de én így látom őket. És nemcsak én állítom azt, hogy ezek történetek. Nézzen csak rá gyorsan mindenki az Instagramjára! Hogy ajánlja a szereplők új képeit az applikáció?


Strories: azaz történetek. Ha tetszik, ha nem, ebben is óriásit változott az elmúlt néhány évben a fiatalok, a Z- generációsok kommunikációja. Igen, csak alig néhány év alatt! Bár a mai tizen-huszonévesek nagyon sokat használják a közösségi oldalakat [erről épp nemrég írtam egy másik cikkemben], és rendszeresen posztolnak is magukról különböző tartalmakat, ezek a posztok szinte kizárólag képek. Nincs szöveg, már rövid, pár mondatos se!

Ezt erősíti meg az Antall József Tudásközpont friss kutatása is. A felmérés szerint a 18 év alatti fiatalok 90%-ának van Instagram profilja. Tudják: ez olyan applikáció, ahol szöveges tartalmat nem is lehet megosztani a többiekkel, csak képeket és videókat [alatta párszavas szöveggel és #hashtaggel].

A felmérésből az is kiderül, hogy a fiatalok legtöbbször szelfiket és a barátaikkal készült közös képeket posztolnak. És ami nagyon fontos: ezeknek a képeknek jobban kell kinézniük a profiljukon, mint a valóságban! Százával vannak ma már olyan appok, amelyekkel megszerkesztik a képeket és effekteket raknak rá. Két kattintással nagyobb mosolyt és gyönyörű fogakat lehet az arcra varázsolni. Újabb két kattintással pedig hollywoodi sminket. Így készül egy olyan valóság, amely sehol sem létezik...


Hozzáteszek az eredményekhez még egy érdekességet: a Z-s fiatalok csak olyanokat követnek az Instá-n, akikre kíváncsiak. És azokat, akiket trendi követni. Bekövetnek például celebeket: Puskás Petit vagy Király Viktort. De, ha éppen fogyni szeretnének, akkor rákeresnek egy-egy személyi edzőre, és bekövetik azokat az insta-bloggereket, akik napi 5-10 fotót lőnek a kockahasukról, az edzésükről vagy a kajájukról. 
Azzal, hogy ezeket a KÉPeket nézegetik, magukat is beleKÉPzelik ebbe a világba?! A dolgot csak egyszerűsíti, hogy egy-egy #hashtaggel témákra tudnak rákeresni. Vagyis, ha beírják például, hogy #vizesvb, akkor minden olyan képet kidob nekik az app, amit mások is feltettek, ugyanezzel a kulcsszóval.

Médiát építenek

Egyszerű: a fiatalok saját médiát építenek! És ehhez csatlakozik a youtube, a videoblogok és hasonló közösségi eszközök. Hoppá! Miért más ez, mint eddig? Mert így a fiatalok CSAK olyan tartalmakat fogyasztanak, ami érdekli őket. És ami a legfontosabb: 
erősen beszűkül az a kommunikációs csatorna, amin keresztül érintkeznek a világgal, és amin keresztül el lehet őket érni.

Mi lesz így a hagyományos médiával? Elveszíti ezt a csoportot? És mi lez így a tanítással vagy a szépirodalommal, ami még most is csak nyögi a számítástechnika megjelenését, lépést tartani pedig egyszerűen nem is tud vele. És mi lesz a közélettel? Hogy tud megszólítani egy Z generációs fiatalt például a politika? Egy-egy fotóval? Hogyan? Összeszedtem ezeket pontokban is:


És akkor azt még össze sem írtam, hogy az érzelmi életünket hogy befolyásolja ez az egész ritmusváltás. De legalább megvan a következő cikkem témája is! :)


Mi a megoldás?

Nincs ezzel baj! A változás csak nekünk, 30 felettieknek változás. A Z-sek és az alfások ebben élnek, nekik ez a természetes. És ez a változás egyben lehetőség is, hogy tanuljunk a tőlünk, fiatalabbaktól. Sokaknak ez olyan, mintha fordítva ülnénk meg azt a bizonyos lovat? Vagyis a szülők tanulnak a gyerekektől, a tanárok a diákoktól? Bizonyos szempontból igen! Ez is a 21. század – talán nem túlzok – történelmi változása.

Hiába! Izgalmas időket élünk!

F. Takács István
vezető coach
[ www.f2f.hu ]