Ön-ismeret

Azok, akik még sosem jártak szemorvosnál és nem hordanak szemüveget, biztosan csodálkoznak a tételmondaton. De talán még azok is, akik viselnek. Lássuk, mire is gondolok!

Amikor nyitva van a szemünk, rendszerint a körülöttünk lévő világot látjuk. Minden pillanatban van valamilyen percepciónk a körülöttünk lévő tárgyakról, emberekről és történésekről. Észre sem vesszük, de születésünktől fogva ezzel a szemlélő képességgel szépen lassan kialakítjuk magunk számára azt, amit a világról gondolunk. Pörgessük most végig egy pillanatra, mennyi minden is történt velünk az eddigi életünk során: mennyi benyomás, mennyi élmény ért bennünket, milyen sok emberrel ismerkedtünk meg. Létrejött így egy világ, a mi világunk. De most gondoljunk bele abba, hogy egy másik emberrel is ugyanez megtörtént. Az egyszerűség kedvéért válasszunk most egy olyan embert a fantáziánkhoz, aki nagyon közel áll hozzánk. Ha megvan, gondoljuk végig, vele mi minden történt másképp. Az ő világa mennyire más, mint a miénk! Neki is vagy egy saját világa. A fejében.

De játsszunk most el egy másik gondolattal. Meglátunk az utcán egy vitatkozó párt. Lehet, hogy azt gondoljuk, hogy egy házassági perpatvar, semmi közünk hozzá. De egy másik ember mellettünk pedig azt gondolja, épp ki akarják rabolni azt a kedves hölgyet, így segíteni fog neki. Vagyis a körülöttünk lévő események nemcsak, hogy egyénenként különbözhetnek, de abban is van nagyfokú eltérés, hogy a hasonló eseményeket hogyan értelmezzük. És ez most itt a lényeg. Mindenkinek van egy szemüvege, amin keresztül a világot érzékeli és értelmezi. Miért fontos ez? Összeszedem néhány pontban:
A világ és mások működésében nem a mi világunk törvényei uralkodnak. Vagyis, ne magunkból induljunk ki, amikor mások viselkedését értelmezzük és megítéljük!

Ne várjuk, hogy a másik is úgy gondolkodjon, mint mi. Még akkor sem, ha nagyon közel áll hozzánk az illető!
Legyünk kritikusak a „Pontosan tudom, mire gondolsz!” mondatokkal. Járjuk ezért körbe, mire gondol a másik, különben könnyen csúnya vita kerekedhet belőle.
És a legfontosabb! Mi van, ha az a szemüveg kicsit torzít? Nézzék csak, sorolok néhány mondatot:

Nekem sosem jön össze semmi! Pedig lehet, hogy csak egyetlen sikertelen esemény után általánosítok!

Mindig leszidnak a munkahelyemen! Pedig lehet, hogy csak a kevés negatív kritikát nagyítjuk fel, és a dicséretet pedig nem vesszük észre!

Sótlan a leves, inkább el se kezdtem volna! Pedig a dolgok nem mindig feketék, vagy fehérek!

Megint ásítozik, amikor beszélek hozzá! Pedig lehet, hogy csak fáradt, nem látunk mások gondolataiba.
Nem sikerült a prezentációm, alkalmatlan vagyok a munkára! Pedig lehet, hogy csak a téma nem volt a legjobb. Ne általánosítsunk és ne címkézzük magunkat!

Nem kellene ilyen későn hazajönnöd! Pedig sokkal jobb lenne a „kellene” típusú mondatok helyett egyértelműen megfogalmazni, mit szeretnénk!

Az ilyen típusú, ún. kognitív torzítások sorát még hosszan lehetne folytatni. Egy biztos. A világ nem rossz vagy jó. A mi gondolataink teszik olyanná, amilyen. Vagyis a világot a gondolati szűrőnk (ezt hívom én szemüvegnek) alapján fogjuk fel és értelmezzük. Így az, hogy miből mit veszünk észre, rajtunk is múlik. Tessék kicsit tornáztatni tehát azt a fránya világfelismerő készüléket! Jelszó: tudatosság és önismeret!