[F2F] Coaching Stúdió

ELENGEDNI...! OKÉ, DE HOGYAN?

Karácsony után az egyik tévéműsorban egy népszerű tréner az elengedésről beszélt. Az egyik sztárvendéget arra kérte, fogjon a kezébe egy labdát, szorítsa meg jó alaposan, gondoljon valamire, vagy valakire, akit el szeretne engedni, majd engedje el a labdát. És lám, a tréner szerint az vendég úgy engedte el a rosszat, mint ahogy a labdát eldobta. Ezzel majdnem meg is nyugodott mindenki. Csakhogy a vendégből őszintén és hangosan szakadt fel az a bizonyos kérdés:


Az egyik leggyakoribb kérdés a coachingban: az elengedés. A legtöbb ügyfél elengni szeretne: valamit vagy valakit. És itt kezdődnek a bonyodalmak! Kell-e elengedni? És ha igen, akkor hogyan?

Az ügyfeleim sokféle dologtól szeretnének megszabadulni: 
rossz szokásoktól, félelmektől, nem szeretett emberektől vagy érzelmektől.​ Az első és legfontosabb lépés a coaching folyamat során annak az azonosítása, mit is akarunk elengedni. Ennek egyetlen módja van: a beszélgetés. A coach-csal folytatott speciális beszélgetések biztosítják azt a feltáró munkát, amellyel az ügyfél tűpontosan meg tudja határozni, mi is az, ami őt igazán zavarja.

Elengedni? Miért?

De miért érdemes megszabadulni a nemszeretem dolgoktól? Mert lehet, hogy folyamatos kudarcokat okoznak. És mert iszonyatosan sok felesleges energiát emésztenek fel. Hiszen folyamatosan zavarják a mindennapi működéseinket, és nagyon sok erőt fektetünk abba, hogy csendesítsük őket. A nemszeretem dolgokra pazarolt energiákat pedig sokkal fontosabb és hasznosabb dolgok létrehozására is használhatnánk!

Ha megvan a mit és a miért, jöhet a neheze: a hogyan! Ez azért nehéz, mert meggyőződésem, hogy bizonyos dolgok elengedéséhez nem elég kognitív szinten (azaz a gondolatok szintjén) dolgozni. Mondok egy konkrét példát: ha valaki a szüleihez fűződő negatív érzéseit szeretné elengedni, akkor ott nemcsak gondolatokat, hanem sokkal mélyebben működő érzelmeket is el kellene engednie. A személyiségünk működését meghatározó érzelmeinken pedig nem könnyű változtatni. De LEHET!

Ami működni szokott:

Az ügyfél a coaching-beszélgetés alatt egy fantáziaképet talál magának, és ez a kép fejezi ki azt, amitől szeretne megszabadulni. Ezzel a képpel aztán egy csomó mindent lehet csinálni. Meg lehet változtatni, lehet vele harcolni [mondjuk, ha ez a kép egy legyőzhető állat], át lehet alakítani. De ami a legfontosabb: a kép segítségével megfoghatóvá válik a probléma. Ha pedig már megfogható, akkor könnyebb változtatni rajta! 

A vizualizálás természetesen nem az egyetlen módja annak, hogy megharcoljunk a saját nyűgjeinkkel. De minden titkos receptet nem árulhatok el itt. :-) Az elengedés ráadásul a coachingban nem is olyan gyors folyamat, mint ahogy egy labdát jól megszorítunk és eldobunk. De működik! És ez benne a legjobb!
 

F. Takács István
vezető coach
[ www.f2f.hu ]

SZAKMAI SZEREPLÉS: AZ [F2F] A YOUTH HUNGARY-N

Influencer, netfüggő, lájkvadász. Olyan kifejezések, amiket meg kell szoknunk. Ez jellemzi a mai generációt, a Youth Hungary pedig azoknak a szakembereknek a találkozási helye, akik nekik segítenek. Az [F2F] Coaching Stúdiót is meghívták idén, F. Takács István vezető coach pedig a junior coachingról beszélt. Arról, hogy hogyan fejleszti mindez a fiatalok önismeretét, döntésképességét és EQ-ját.


Hogyan lehet hatékonyan elérni az Y- és a Z-generációt? Erről szólt idén a Youth Hungary. Az 
Új Nemzedék Központ jóvoltából és az ő felkérésükre az [F2F] Coaching Stúdió külön worshophelyszínt kapott a konferencián. A fiatalokkal foglalkozó szakemberek egész nap kérdezhettek és beszélgethettek velünk. Bár a workshopunk témája a pályaválasztásra épült, igyekeztünk tágabb értelemben is beszélni arról, hogy a coaching hogyan működik a fiataloknál.


Az 
[F2F] workshopra olyan szakemberek jöttek, akik fiatalokkal foglalkoznak, például az oktási szektorban vagy a munkaerőpiacon. A stúdiót és a coaching- szemléletet F. Takács István képviselte a Youth Hungary-n. A legtöbben arról kérdezték őt, hogy akkreditált coachként milyen speciális módszerekkel dolgozik. Most is előkerült a nagy kérdés: miben különbözik egy junior coach, egy pszichológus egy tanár vagy egy mentor.

Coaching: önismeretet fejleszt, segít dönteni

A Z- és az A-generáció másodpercenként hoz döntéseket online: lájkol, játszik, szelfiket nyom. De az életben nem tud dönteni! A fiatalok ugyanis a legtöbbször félnek, szinte rettegnek az élet kérdéseitől, és nem akarnak elköteleződni. Ez az, amit a szakma kapunyitási pániknak vagy Pán Péter-szindrómának nevez, amiről itt írtunk bővebben. 


Önismeret, bizalom, kiegyensúlyozottság: ez az alapja a junior coachingnak. És ha a stabil érzelmi bázis kialakul, akkor az érzelmi intellektus is fejlődik. Ennek pedig egyenes következménye, hogy a gyerek befolyásmentesen és könnyebben hoz önálló döntéseket. Ez a célja a junior coachingnak. És ez az, amiről a Youth Hungary workshopon is beszélgettünk.

Az [F2F] Coaching Stúdióban gyakran tapasztaljuk, hogy a Z-generációs és az A-generációs fiatalok személyközi szocializációja kevésbé fejlett, mint az idősebbeké. Ebben tudjuk őket segíteni.

Akik a Youth Hungary mögött állnak

A Youth Hungary konferenciát Dr. Illés Boglárka, az EMMI ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg. Azt mondta: fontos a generációk közötti kommunikáció, és nem szabad hagyni, hogy az online világ teljesen kiszorítsa a valós közösségeket. A Magyar Ifjúságkutatás 2016 kimutatta, hogy a fiatalok 82%-ának van internetkapcsolata, vagyis naponta több órát töltenek online, és ezen keresztül kommunikálnak. Ennek vannak előnyei és hátrányai is. Ahogy Illés Boglárka fogalmazott: a Youth Hungary egyik fő feladata, hogy megpróbálja megtalálni a válaszokat.​ ezekre​


A konferencia házigazdája 
Dr. Nobilis Márton volt. Az Új Nemzedék Központ ügyvezető igazgatója szerint a hangsúly a fiatalok megértésén van. Ahogy mondta: a Youth Hungary nem a generációk közötti különbségekről, hanem az Y- és Z-generáció megismeréséről szól. Ilyen eseményre pedig nem nagyon volt még példa Magyarországon. Szerinte a fiatalok megértésével lehet a legpontosabban megnevezni azokat a célokat, amelyek mentén a szakemberek elkezdhetnek dolgozni. A Youth Hungary célja pedig éppen ez volt: a generációk közti párbeszéd erősítése és egymás megértése. 

Sas István reklámpszichológus a Youth Hungary-n a C, vagyis a Connected generáció tagjairól beszélt. Ők azok, akik az internet és a közösségi média világában szocializálódtak, más generációk pedig szinte képtelenek megszólítani őket. Sas István szerint az egyetlen lehetséges mód a velük való tömegkommunikációra, ha egy közülük való közvetít nekik az információkat: ezek a „nagykövetek” az úgynevezett influencerek. Erre az egyik legjobb hazai példa Trunk Tamás, aki szintén tartott előadást a Youth Hungary konferencián.

Még több részlet a Youth Hungary konferenciáról itt.

F. Takács István
vezető coach
[ www.f2f.hu ]

INSTAGRAM: ÉLETED, KÉPEKBEN

Ránéztem az Instagram-omra. Az első történet egy macskáról szólt, aki épp békésen pihent egy forró kávé mellett egy fiú hasán. A második egész furcsa: egy srác valami miatt szomorú, lehúzta a redőnyt, és kezében egy fényképezőgéppel figyeli, kinyitja-e valaki a mellette lévő ajtót. Talán valakit vár. A harmadik sztori főhőse két nagyon vidám lány, akik épp Bécsben sétálnak és srácokról pletykálnak a Hofburg előtt. Nagyon jól érzik magukat, kihívóan mosolyognak bele a kamerába.

Ez a három történet olyan, amit nem olvastam, hanem fotón láttam. Azt nem állítom, hogy pont ezeket a sztorikat akarták nekem a képek elmesélni, de én így látom őket. És nemcsak én állítom azt, hogy ezek történetek. Nézzen csak rá gyorsan mindenki az Instagramjára! Hogy ajánlja a szereplők új képeit az applikáció?


Strories: azaz történetek. Ha tetszik, ha nem, ebben is óriásit változott az elmúlt néhány évben a fiatalok, a Z- generációsok kommunikációja. Igen, csak alig néhány év alatt! Bár a mai tizen-huszonévesek nagyon sokat használják a közösségi oldalakat [erről épp nemrég írtam egy másik cikkemben], és rendszeresen posztolnak is magukról különböző tartalmakat, ezek a posztok szinte kizárólag képek. Nincs szöveg, már rövid, pár mondatos se!

Ezt erősíti meg az Antall József Tudásközpont friss kutatása is. A felmérés szerint a 18 év alatti fiatalok 90%-ának van Instagram profilja. Tudják: ez olyan applikáció, ahol szöveges tartalmat nem is lehet megosztani a többiekkel, csak képeket és videókat [alatta párszavas szöveggel és #hashtaggel].

A felmérésből az is kiderül, hogy a fiatalok legtöbbször szelfiket és a barátaikkal készült közös képeket posztolnak. És ami nagyon fontos: ezeknek a képeknek jobban kell kinézniük a profiljukon, mint a valóságban! Százával vannak ma már olyan appok, amelyekkel megszerkesztik a képeket és effekteket raknak rá. Két kattintással nagyobb mosolyt és gyönyörű fogakat lehet az arcra varázsolni. Újabb két kattintással pedig hollywoodi sminket. Így készül egy olyan valóság, amely sehol sem létezik...


Hozzáteszek az eredményekhez még egy érdekességet: a Z-s fiatalok csak olyanokat követnek az Instá-n, akikre kíváncsiak. És azokat, akiket trendi követni. Bekövetnek például celebeket: Puskás Petit vagy Király Viktort. De, ha éppen fogyni szeretnének, akkor rákeresnek egy-egy személyi edzőre, és bekövetik azokat az insta-bloggereket, akik napi 5-10 fotót lőnek a kockahasukról, az edzésükről vagy a kajájukról. 
Azzal, hogy ezeket a KÉPeket nézegetik, magukat is beleKÉPzelik ebbe a világba?! A dolgot csak egyszerűsíti, hogy egy-egy #hashtaggel témákra tudnak rákeresni. Vagyis, ha beírják például, hogy #vizesvb, akkor minden olyan képet kidob nekik az app, amit mások is feltettek, ugyanezzel a kulcsszóval.

Médiát építenek

Egyszerű: a fiatalok saját médiát építenek! És ehhez csatlakozik a youtube, a videoblogok és hasonló közösségi eszközök. Hoppá! Miért más ez, mint eddig? Mert így a fiatalok CSAK olyan tartalmakat fogyasztanak, ami érdekli őket. És ami a legfontosabb: 
erősen beszűkül az a kommunikációs csatorna, amin keresztül érintkeznek a világgal, és amin keresztül el lehet őket érni.

Mi lesz így a hagyományos médiával? Elveszíti ezt a csoportot? És mi lez így a tanítással vagy a szépirodalommal, ami még most is csak nyögi a számítástechnika megjelenését, lépést tartani pedig egyszerűen nem is tud vele. És mi lesz a közélettel? Hogy tud megszólítani egy Z generációs fiatalt például a politika? Egy-egy fotóval? Hogyan? Összeszedtem ezeket pontokban is:


És akkor azt még össze sem írtam, hogy az érzelmi életünket hogy befolyásolja ez az egész ritmusváltás. De legalább megvan a következő cikkem témája is! :)


Mi a megoldás?

Nincs ezzel baj! A változás csak nekünk, 30 felettieknek változás. A Z-sek és az alfások ebben élnek, nekik ez a természetes. És ez a változás egyben lehetőség is, hogy tanuljunk a tőlünk, fiatalabbaktól. Sokaknak ez olyan, mintha fordítva ülnénk meg azt a bizonyos lovat? Vagyis a szülők tanulnak a gyerekektől, a tanárok a diákoktól? Bizonyos szempontból igen! Ez is a 21. század – talán nem túlzok – történelmi változása.

Hiába! Izgalmas időket élünk!

F. Takács István
vezető coach
[ www.f2f.hu ]

 

„ÉN A BESZÉLGETÉSBEN HISZEK”

Továbbtanulás, pályaválasztás, karrierépítés. A junior coachingban ez a három kulcsszó. De ki is az a junior coach? Nevelési tanácsadó? Külső megfigyelő? Barát? Hogyan tud egy coach segíteni abban: mi legyen a gyerek, ha nagy lesz? Hogyan lehet egy tizenévest rávezetni arra, hogy céltudatosan és stabil önismerettel induljon neki az életnek? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ az F2F Coaching Stúdió vezetőjével, F. Takács Istvánnal. 



[ TANTREND.HU | 2017. október 31. | riporter: Kun Tamás | fotók: f2f.hu ]

– Magától adódik a kérdés: ki az a coach? Olyan, mint egy nevelési tanácsadó vagy egy pszichológus? Netán részben pótszülő?

– A coach segít: életet tervezni, pályát választani, dönteni. Elsősorban szülőkkel szerződöm. Olyan szülőkkel, akik azt látják otthon, hogy bár mindent megadnak a gyereküknek, az mégsem tudja, mit kezdjen az élettel. És ez igenis nagy probléma. Az egész családnak az. Mi legyen a gyerekből, ha nagy lesz? Fizessünk-e drága egyetemet, ha aztán úgysem végzi el? Küldjük-e külföldre 16 évesen, egyedül? Nagy ajándék, ha mindezt egy család racionálisan meg tudja beszélni. De legtöbbször nem tudja. Ekkor jövök a képbe én.

– Milyen korosztály kéri junior coach segítségét? Kifejezetten középiskolásokkal foglalkozol?

– A szülők legtöbbször akkor keresnek, amikor a gyerekük 14-18 közötti. Ebben a korban már van valamilyen én-tudatuk. Vagyis van elképzelésük arról, kik is ők valójában. A junior coaching arra alapoz, hogy egy konkrét helyzetet tudatosítson, és ebből a tudatosításból találja meg a megoldást. Ez a tudatsság a felnőtteknél - jó esetben - megvan. De a gyereknél erre nagyon kell figyelni!

– A junior ugye fiatalt jelent. Ebben a korban nagyon érzékenyek. Hogyan lehet mégis dolgozni velük?

– Az első találkozás mindig nagyon hasonló: felnőttel is, gyerekkel is. De az első beszélgetés végére pontosan kiderül, hogy a kliensnek milyen céljai vannak, min szeretne változtatni. Mi coachok ezt úgy mondjuk, hogy az első ülésen egyfajta térképet készítünk arról, milyen úton szeretne a kliens haladni. Valóban: a fiataloknál sokkal érzékenyebb minden! Jobban kell figyelni arra, hogy mennyire kiforrott a gyerek személyisége, mennyire tud reflektálni önmagára, mennyire tudja, hogyan működik. Például: hogyan küzd meg a stressz-szel, hogyan reagál a világra, mi érdekli és mi nem.


– Milyen kérdésekkel vagy témákkal érkeznek hozzád?

– Továbbtanulás, pályaválasztás, karrierépítés. Ha junior coachingról beszélünk, akkor ezek a kulcsszavak. Úgy is szoktam mondani, hogy ez egyfajta jövőorientáció. Ugyanaz az alapja, mint minden coachingnak: az önismeret. Azaz, hogy egy gyerek mennyire van tisztában saját magával. Közösen fejlesztjük az önismeretét. A folyamat végén pedig tisztában lesz a pontos céljaival, és sokkal racionálisabb döntéseket tud majd hozni. A gyerek is, és vele együtt a szülő is.

– Csak iskolai vagy magánéleti kérdésekkel is keresnek? Vagy ahhoz már pszichológus kellene?

– A coaching ereje éppen az, hogy nem pszichoterápia. Ezek a gyerekek nem betegek. Csak mondjuk döntésképtelenek vagy céltalanok. A junior korosztály coachingja Magyarországon nagyon új dolog. Nekem egyértelmű volt, hogy ilyen korosztállyal szeretnék foglalkozni, hiszen gimnáziumi tanárként sok-sok éve dolgozom iskolában, gyerekekkel. Közelebbről látom a problémáikat, jól ismerem a nyelvezetüket és tudom, mire hogyan reagálnak. Amikor a coach képesítésemet megszereztem, akkor pontosan tudtam, hogy a life és a business coaching, vagyis a mindennapi élettel és a karrierrel kapcsolatos kérdéseken túl leginkább a fiatalok érdekelnek.

– Iskolai sikertelenség. Ez még nem továbbtanulás. Ilyen estben is kereshetnek junior coachot, mint szakembert?

– Valami nem megy. Sikertelen vagyok. Hogyan tovább? Ezekkel a mondatokkal keresnek. A sikertelen helyzet szorongáshoz vezet. A szorongás pedig lefolytja a gyerek teljesítményét. És ez a stressz megnehezít mindent. Legyen az tanulás, magánélet vagy pályaválasztás. A coaching segít feloldani a stresszt. A felszabadultabb gyerek pedig jobban tud teljesíteni.

– Milyen eszközökkel tudod őket befolyásolni abban a helyzetben, amikor ő maga sem tudja, hogy merre induljon. Például jó biológiából, de nem biztos, hogy orvos szeretne lenni, mert nem bírná az érzelmi oldalát a gyógyításnak.

– Befolyásolni tilos. Tanárként már hamarabb megmondanám, mi a jó neki vagy mi kevésbé az, de tanárként más a dolgom. Junior coachként semmiképp sem mondom meg, hogyan oldja fel a konfliktusait, milyen pályát válasszon vagy hogyan építse fel a karrierjét. Erre maga fog rájönni a coaching folyamat alatt. Ez a módszer lényege!



– Azt mégis látod, hogy melyik terület a leginkább neki való, azaz hogy a művészeti területen, vagy épp a pedagógiában lehet sikeres.

– Abból indulunk ki, hogy mi az, amiben az adott gyerek jó, ezeket meg tudja-e fogalmazni. Gyakran látom, hogy a gyerek pontosan érzi, mi az, ami nem érdekli. Vagyis az elején kizárunk bizonyos területeket. Utána feltéeképezzük, mik az erősségei. Általában ezt ő maga sem tudja igazán. Ilyenkor lép be a képbe a coaching. Azt is megnézzük például, hogy a gyerek egyáltalában el tudja-e képzelni, milyen lesz az élete a farkasok között, vagyis a munkarőpiacon. Kitapogatjuk, hogy mennyire tud csapatban dolgozni és mennyire együttműködő. Alkalmazottként vagy vezetőként lesz-e sikeresebb. A versenyszféra vagy a közszféra áll-e közelebb hozzá. Ezek mind-mind kiderülnek egy-egy irányított beszélgetésben.

– Ezek szerint az irányított beszélgetés a kulcsa a junior coachingnak. Vannak esetleg más módszertani eszközök, mint a tesztek például?

– Az irányítás a gyerek kezében van. Az ő válaszai alapján haladunk előre. De magam is használok például önismereti teszteket. Némelyik zavarba ejtően jól méri például, hogy egy-egy kliens inkább befelé vagy kifelé forduló típus, tervező vagy spontán, hogy viszonyul a többi generációhoz. Használom ezeket a teszteket. De én inkább a beszélgetésben hiszek. Szerintem nem kellenek ehhez csodaszerek.

– Mennyi idő alatt jut el odáig a gyerek, hogy megtalálja a választ arra, hogy „Aha, hát én ezt szeretném”?

– Előfordul, hogy egy gyereket négy alkalom után el lehet engedni. De legtöbbször hat-nyolc alkalom kell ehhez. Gondoljunk bele: az, hogy milyen pályát választ vagy milyen karriert épít, az egész életét meghatározza majd. Nagy falat ez egy 14-18 éves gyereknek. Sokszor ugyanaz a recept: jólöltözött lányok és fiúk, tele szorongással, pár hónappal érettségi előtt rádöbbennek, hogy fogalmuk sincs, mit kezdjenek az életükkel. A választ nem nekem kell megadnom ezekre. Hanem önmaguknak. És ez a coaching lényege.

– Emiatt nagy is a felelősséged.

– Igen, ez igaz! De a felelősség talán inkább abban van, hogy a kitűzött célt elérjük-e a coaching folyamat alatt. Eljutunk-e oda, ahová szeretne. A coach személyes, közeli, intim helyzetben kerül a kliensével. De nem kerül megmondó helyzetbe. Mindig kellően távol marad a problémától. A módszer másik nagy előnye éppen ez. A legtöbb ember ismerőssel, baráttal beszéli át a gondjait. Az viszont sokkal célravezetőbb, ha valaki nem vonódik be, hanem tükröt tart.

– Abban az esetben, amikor mondjuk az orvos szülők gyerekéről kiderül, hogy neki nem ugyanaz a pálya való, hogyan tudod megértetni ezt a gyerek szüleivel?

– A kérdés mindig az, hogy milyen a szülő-gyerek viszony. Rátelepszik-e a szülő a gyerekre? Úgy viselkedik-e, mint akinek hatalma van fölötte? Ilyenkor azt szoktam javasolni, hogy a szülő is csatlakozzon a coachinghoz. Vagy jöjjön el néhány alkalommal egyedül, a gyerek nélkül. Derítsük ki: a maga akaratát akarja-e ráeröltetni a gyerekre, vagy engedi, hogy járja a saját útját. Ez néhány coaching alkalom után könnyen kiderül.

– Követed az eseteket, amikkel találkoztál?

– Általában tudok arról, hogy kivel mi lett az életben, mert mindig megtalálnak a visszajelzések. De az etikai szabályok nem engednek ennél többet. Távolságtartás és határok! Ezeket pontosan leírja az ICF, vagyis a Nemzetközi Coach Szövetség, és ennek az a lényege, hogy a coach nem barátkozhat az ügyfelével. A coach sokat megtud a klienséről, néha túl sokat is, de ezeket szigorúan bizalmasan kell kezelnie. Én még azt is titkosan kezelem, hogy kik a klienseim. Ez egy bizalmi helyzet. Az ügyfél csak azért találkozik a coach-csal, amiért szerződött vele. És csak addig, ameddig szerződtek.


– El tudod képzelni, hogy a junior coaching megjelenjen az oktatási rendszerben?

– Had meséljek el egy személyes történetet! Gimnáziumban rajongtam a magyarért és a biológiáért, de utolsó évében új biológiatanárt kaptunk. A tanár azt mondta: nem lehetek jó biológiából, mert aki magyarból jó, az biológiából nem az. Ezért csak magyar szakra jelentkeztem. Egy évvel később viszont beugrott, hogy kell a biológia! Annyira kellett, hogy 5 évvel később diplomás biológiatanár lettem. Vagyis: az a tanár, akkor és ott rossz tanácsot adott. Megmondta, mi lenne jó nekem. És én hittem neki, hisz ő volt a tanár.

A magánszférában gyakran kérik coach segítségét. Magániskolákba engem is sokszor hívnak karrierépítési workshopokat tartani. De az állami oktatási rendszer talán még kevésbé nyitott erre. Ha csak annyi változik, hogy a tanár ne legyen megmondóember, csak kérdező és rávezető, az óriási lépés lehet a coaching-szemlélet felé. 

[ Az eredeti cikk elolvasható itt: www.tantrend.hu ]

A MAGYAR FIATALOK 30%-A INTERNETFÜGGŐ

Átlagosan napi két órát töltenek közösségi oldalak előtt, és az életük felét már online térben élik az úgynevezett Z-generációhoz tartozó magyar fiatalok, akik már többet kommunikálnak az interneten, mint személyesen – ismertették egy friss kutatás eredményeit az M1 aktuális csatornán vasárnap.

ORIGO | MTI | 2017.10.15. 20:58
m1_alairassal_koz.png„Kimarad a valódi közösségi kommunikáció, amelynek rengeteg nem verbális eleme van, a többi között testtartás, tekintet, gesztusok, amelyek online kommunikációval nem tanulhatók” – fűzte hozzá F. Takács István.

Kitért arra is, hogy mivela mai tinik az online térben szocializálódnak, saját énjüket, egójukat mindig úgy kommunikálják, ahogy ők szeretnék, és ennek lehet következménye az én felértékelődése, „egoisztikus, narcisztikus” viselkedés.

Kutatások alapján ez oda vezethet, hogy az adott ember sokkal később lesz kompromisszumkész, ami pedig egy kiegyensúlyozott párkapcsolatnak is alapvető feltétele.

Az Y-generációhoz az 1980 és 1995 között, a Z-generációhoz pedig az 1996 és 2007 között születetteket sorolják.

[ Eredeti cikk itt: ORIGO ]

VACSORÁZZUNK EGYÜTT: A FACEBOOKON!

PETRA: De nekem minden délután szükségem van 2-3 órányi facebookozásra. Ott beszélgetek a barátaimmal.
ÉN: Dehát egész nap együtt vagytok az iskolában!
PETRA: Igen. A legtöbbel igen. De az akkor is más. A fészen beszéljük ki a problémáinkat. Ott dumálunk a többiekről. Ott tudunk igazán szabadon pletykálni...

A 15 éves Petrával a beszélgetés tényleg megtörtént. És a sztorija nem egyedi. Tipikus példája annak, hogy a mai Z generációs fiatalok [akik 1995 és 2009 között születtek] már az internettel együtt, az online térben nőnek fel.
cikk_face.pngMit mutatnak a számok?

Nemrég jelent meg a Vodafone-nak egy kutatása, ami számokban is megmutatja, mennyi időt töltenek a mai fiatalok internetezéssel és az okoskészülékkel. A felmérésben közel 600 ember vett részt. A mintát 3 korcsoportra osztották: 16-21 évesek22-29 évesek és a 30 fölöttiekVagyis a válaszadók között az oktatás és a munkaerőpiac szempontjából két nagyon fontos generáció is van: az Y és a Z generáció.

De miért fontos tudni, hogy a 24 órából mennyi időt vesz el az online világ? És hogy az okoskészülékeket mire használják? Mert ez sokmindent befolyásol! Például azt, hogy hogyan kellene ezeket a fiatalokat tanítani. De azt is, hogy miért más munkavállalók a Z-sek és az Y-osok, mint az idősebb kollégáik. 

A felmérésből azokat az adatokat válogattam ki, amelyek a leginkább fontosak iskolai és munkaerőpiaci szempontból. Lássuk az elsőt: mennyi időt töltenek a közösségi oldalakon?

cikk_g_eltoltott_ido.png

Nekem egy dolog szúrt szemet ebből a grafikából. A válaszadóknak két nagy csoportja van: 30 alattiak és a 30 felettiek. Vagyis: a tipikus Z-sek napi 2 órát töltenek el a különböző közösségi oldalakon. Az idősebbek, az Y-osok csak kb. másfél órát, vagyis kevesebbet, mint a fiatalabbak. Akkor Petra tényleg tipikus Z-s: annyit netezik, mint a társai...

De tényleg: ez sok? 

Rajzoljunk 24 órás időtérképet gyorsan, gondolatban. Jelöljük rajta ezt a két órát... Még akkor sem kevés ez, ha nem egyben üli végig a két óráját a telefonjával! Persze, mondhatjuk azt is, hogy az idősebbek meg tévéznek, az sem jobb. Csakhogy az okoskészülékkel az Y-os és a Z-s maga válogatja ki a tartalmakat, aszerint, hogy éppen mi érdekli. És közben kommunikál és médiatartalmat is készít. Az idősebb viszont – aki tévét néz – passzívan befogadja a tartalmat. Kevesebbet tud válogatni és nincs meg az a bizonyos visszajelzés sem: azonnal.

Az sem mindegy, mivel töltik le ezt a másfél-két órát. A kutatásban ezt is megkérdezték, én meg kielemeztem. Mutatom!
cikk_g_milyen_cel.pngAz eredmény hasonlít az előzőhöz! Itt is látunk egy generációs határt! A két 30 alatti csoport ugyanis nagyjából ugyanarra használja a közösségi oldalakat: kapcsolattartásra [majdnem 50%]. Az viszont furcsa – legalábbis nekem –, hogy nem infókeresésre vagy saját képek posztolására!

Érdekes, hogy ez az arány a 30 felettiek esetében kicsit alacsonyabb [durván 40%]. Vagyis azt feltételezem, hogy az Y-osok "hagyományosabb" módon kommunikálnak: telefonon, e-mailben, esetleg személyesen. 


Meeting helyett messenger?

Nem is gondolnánk, mekkora jelentősége van az előző adatnak! Ez azt jelenti, hogy a jövő munkavállalóival nem személyes meetingeken fognak találkozni a főnökeik. És még csak nem is e-mailben. A HR-esek, a középvezetők vagy a vezérigazgatók skypeon, messengeren és applikációkon keresztül fognak érintkezni a beosztottjaikkal!

És ezen a ponton muszáj ebbe egy kicsit jobban belemennem. Infografikával összegzem, mit is mutatnak ezek az eredmények az Y meg a Z generáció munkavállalóiról?cikk_munkaeropiac.pngTipikus harmincas vagyok. Szeretem a telefonom, gyakran nézem a közösségi felületeimet, de egy kis időre hajlandó vagyok lerakni. Néha nehezem értem az ötvenes kollégáimat, és azt is kíváncsian figyelem, hogy gondolkodnak a világról azok, akik tízzel kevesebbek nálam. Izgalmas helyzet ez! Értjük egymást? Vagy eldumálunk egymás mellett? Mi coachok pont abban segítünk, hogy a különböző generációk értsék is egymást!

Instagram: történeted, képekben

A magam fajta szakembernek szemet szúr egy adat! Önkifejezésre csak 10-12% használja a közösségi oldalakat. És itt nincs különbség az generációk között. Pedig ebben a magamutogató és nárcisztikus világban magasabb arányra számíthatnánk.

De egy másik kérdésnél – ahol arra voltak kíváncsiak, melyik alkalmazást használják legtöbben – a 16-21 évesek közt kiugróan magas volt az Instagram aránya. Ez az az app, ahol képekkel mesélnek szrtorikat. Fotó, alatta komment: nálam épp ez megy. Másik fotó, alatta ennyi: itt meg ez!

A Z generáció már képekben kommunikál. És itt nemcsak arról van szó, hogy szeretjük megosztani másokkal, hogy épp mi történt velünk, hanem arról is, hogy gyorsan feldolgozható és pár másodperc alatt átlátható az infó. Nincs idő és nincs kíváncsiság a többire. Őket ugyanis már nem érdekli a lineáris vagy a szöveges infó. És a háttér sem. Sokan tudják már ezt: a reklámszakemberek biztos. De az iskola?

A következő blogposztomat éppen erről írom! Kommunikálj Z-sekkel: röviden, tömören, képekben. Pár nap és jön az új cikk. Érdemes visszajönnöd hamarosan!

F. Takács István
vezető coach
www.f2f.hu

erdekli_a_coaching.png

 

F. Takács István: Már a húszévesek sem értik a "mai fiatalokat"

Az RTL Reggeli vendége voltam, pár nappal iskolakezdés előtt. Nádai Anikóval és Fehér Tiborra beszélgettünk.

Röviden - idézőjelesen - mondhatnám azt is, hogy a "mai fiatalokról". Vagyis arról, hogy mekkora generációs szakadékok vannak. És hogy miért céltalanok a Z-generációsok.

Kik ők? Mit akarnak?

Z-generáció: a mai 8-22 évesek. Nem tudják, mit akarnak. De azt nagyon gyorsan akarják. Nem tudják, mik lesznek, ha felnőnek. De sok pénzt akarnak vele keresni. Nem értik őket sem a szülők, sem a tanárok, sem a pár évvel idősebb fiatalok. Erről beszélgettünk Nádai Anikóval és Fehér Tiborral. A videó visszanézhető az [F2F] youtube-csatornájáról.

F. Takács István
vezető coach
www.f2f.hu


erdekli_a_coaching.png

ISKOLAKEZDÉS = ADRENALINFRÖCCS

Iskolakezdés. Különös adrenalinfröccs ez a szó sok diáknak és szülőnek (és persze tanárnak is). Ráadásul az iskola olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá. És mindenki el is mondja a véleményét. Ilyenkor, szeptember előtt, egy kicsit még hangosabban is. Nem akarok kimaradni a sorból! Lássuk, hogy tanárként és junior coachként mennyire értek hozzá... :-)
sulikezdes.pngTanulni nem könnyű

Sosem volt az. De mostanság egyre nehezebbnek tűnik! Mióta Magyarországon is zajlanak az úgynevezett PISA-mérések, azóta mindenki kongatja a vészharangot. Pláne, hogy a 2012-es felmérés egyik vizsgált területe a komplex problémamegoldás volt. Na, ez az a terület, amit egyetlen iskolában sem tanítanak.

Akkor mégis, miért mérik? 

Azért, mert a problémamegoldás az a képesség, amire igazán szükségünk van az életben. A Z- és ALFA-generáció fiataljai előtt pedig olyan lehetőségek és kihívások állnak, amiknek hagyományos tudással felesleges nekifutni. De egyre inkább úgy tűnik, hogy ezeket csak iskolán kívül fejleszti a gyerek. Vagy egy-egy olyan kivételes esetben, amikor ezt a pedagógus kifejezetten fontosnak tartja, és belesűríti abba az információdömpingbe, amit a bürokratikus tantervek és az érettségi-követelmények határoznak meg.

Nem fogok beállni abba a sorba, amely kárhoztatja a magyar iskolarendszert és a benne dolgozókat. De az tény, hogy az emlegetett PISA-felmérések szerint már a lexikális ismeretek terén sem teljesítünk jól. Problémamegoldásban pedig még rosszabbak a magyar gyerekek. Ez az a terület, amit iskolán kívül, például junior coachinggal érdemes tovább fejleszteni. Erről ebben a cikkemben írtam bővebben.

Hogyan lehet könnyebb?

A tanárok és a szülők folyamatosan azt mesélik, hogy a gyerekek nehezen koncentrálnak hosszú ideig. Pedig rá vannak kényszerítve: például az órán, vagy, amikor otthon tanulnak. Azt több idegélettani kutatás kimutatta, hogy az emberi agy 10-15 percig képes fegyelmezetten fókuszálni. Ezért érdemes rendszerszerű kizökkentéseket beépíteni a gyerekek tanulással töltött idejébe.

1. eltávolítás

Az iskolában érdemes a tanórát rövidebb egységekre felosztani: beépíteni több olyan eseményt, amely néhány perce eltávolítja a gyereket az anyagtól.

2. sztorizás, pihenés

Érdemes egyszerűen csak sztorizni egyet. Otthon persze nehezebb a helyzet, mert az óriási mennyiségű tananyag memorizálásához idő és türelem kell. Vagyis: érdemes közben pihenni egy kicsit. Ha ezeket az apró trükköket betartja valaki, és a közben aktuális 10-15 percet tényleges tanulással tölti, akkor a módszer meghozza a gyümölcsét. Például a nagydolgozat előtt nem lesz átláthatatlanul nagy az anyag. És a régi bölcsesség is igaz mlg, az ismétlés és a tudás viszonyáról.
sulikezdes2.png
3. élményszerűség

A rendszeresség mellett fontos lehet az élményszerűség is. Nyugodtan használjon a gyerek okostelefont és számítógépet! De az élményhez hozzá tartozik az együtt tanulás is: az iskolatársakkal és a szülőkkel. Főleg kisiskolás korban lehet hatalmas motiváló ereje annak, ha a szülő együtt tanul a gyerekével. Persze ilyenkor sem kell órákig együtt görnyedni a könyv fölött. De nézzünk rá, kérdezgessük, vag legyen nyitva a konyha és a gyerekszoba ajtaja. És persze a nappaliasztal is kiváló tanuláshoz.

4. közös idő

Később írni fogok az együtt töltött minőségi időről. Merthogy ez nemcsak érzelmileg fontos, hanem a tanulásban is óriási ereje van! Szervezzünk közös, családi programokat. Egy egyszerű hegyi túra vagy egy múzeumlátogatás alatt sok dolgot tanul a gyerek, és fel sem tűnik neki. Ennek a helyzetnek két másik előnye is van: a szép, a jó és az értékes felé tereljük az értékrendjét. Közben pedig - az érzelmileg telített helyzetekben - hatalmas mennyiségű infót raktároz el a memóriája.

A nagy tabu: esélyegyenlőség

Az iskola fontos szocializációs közeg. Itt formálódik a gyerekek együttműködési képessége, itt alakulnak ki az első fontos és mély, családon kívüli társas kapcsolataik. Mégis azt látjuk évek óta, hogy a társadalomban tapasztalható egyenlőtlenségeket az iskola nehezen tudja ellensúlyozni. És lássuk be: a gyerekek kegyetlenül kritikusak egymással! És nagyon sokan válhatnak egymás céltáblájává! Mondok, mutatok néhány egyszerű dolgot, ami piszkosul megnehezítheti a gyerekek beilleszkedését:
fuzet_uj.jpg

Ezek napi küzdelmek a gyerekek között. És a sort még lehetne folytatni. Az nem kérdés, hogy a küzdelmek okozta sebek milyen lassan gyógyulnak, hisz tudjuk. Pszichológusok írnak arról, hogy a felnőttek is gyakran küzdenek ilyen emlékekkel. Vagyis: a felnőttek feladata észrevenni ezt az időzített bombát. És kérem: egyetlen esetben se engedjünk az erőszaknak! Se a fizikainak, se a verbálisnak! Most lehet, hogy néhányan neheztelni fognak rám, de nem tudok mit kezdeni azzal az állásponttal, amikor valaki arra bíztatja a gyerekét, hogy minden körülmények között védje meg magát és a saját igazát. Közösségben élünk! Biztos mindig nekünk/neki van igaza?

Figyelem!

Kedves Olvasóm! Abba a sorba sem állok be, aki leírja azokat a tanácsokat, amiket mély szakmai meggyőződéssel sokan el szoktak mondani. Nem azért, mert nincs igazuk. Hanem azért, mert tanácsokkal már tele a padlás, és mert szerintem a megoldás rém egyszerű.

Figyeljünk a gyerekünkre. Kérdezzünk tőle! Értsük meg és tartsuk tiszteletben a véleményét. Gondoljuk végig, hányszor tesszük fel egymásnak ezeket az egyszerű kérdéseket:

  >>  Hogy vagy?
  >>  Milyen napod volt?
  >>  Miért vagy ilyen vidám?
  >>  Mitől vagy szomorú?
  >>  Miben segíthetek?

Az egymás számára adható egyik legnagyobb ajándék: a figyelem! Az, hogy kíváncsiak vagyunk egymásra, és őszinte odafordulással kérdezzük meg a másiktól: mi jár a fejében.

Minőségi idő!

Tudom, tudom! Ez nagyon nehéz, hiszen mindenki nagyon sokat dolgozik. Mégis azt mondom, hogy az együtt átélt élmények tudják tartalommal megtölteni a szülő-gyermek szeretetkapcsolat mindennapjait. És ez a szeretetkapcsolat teremti meg annak a bizalomnak és biztonságnak az alapjait, amire a gyermek építheti a serdülő- és a felnőttkorát. Meggyőződésem, hogy a kiegyensúlyozott, és szélsőségektől mentes fiatal felnőtt élet titka ennyi. Nem több!


F. Takács István
vezető coach

www.f2f.hu


erdekli_a_coaching.png

VIDEOBLOG: Eltetessük-e a mobilt az órán?

Miért sérti a tanárokat, ha a gyerek mobilozik óra közben? Hogy vonjuk be az okostelefont az oktatásba? Pedagógusként mi a jó megoldás? Erről tartottam továbbképzést tanároknak, a 21. Szabadkai Nyári Akadémián. Az egyórás előadásomat összefoglaltam egyetlen percben! Nézzétek, osszátok!

A videóban elmondott gondolatok heves diskurzust generáltak a tanárok és a diákok között, a facebook-oldalamon! Ha kíváncsi a kommentekre, kattintson 
IDE!

F. Takács István
vezető coach
www.f2f.hu

 

erdekli_a_coaching.png

MIÉRT A COACHING?

Végeztem egy rövid, nem reprezentatív felmérést. A kérdés egyszerű volt: Mi a coaching? Mit csinál egy coach? Miért és mire jó a coaching? Nézzük a válaszokat:

5_felvetes_4.png

Ha megnézzük a legfontosabb és leghitelesebb hazai és nemzetközi coach szervezetek honlapját, hosszú és szinte tudományos igényű definíciót találunk arról, mi is a coaching. De az ismerőseimnek nagyjából igaza volt. A coaching az ügyféllel való partneri együttműködés egy olyan gondolat-ébresztő, provokáló és kreatív folyamatban, amely arra inspirálja az ügyfelet, hogy a legtöbbet hozza ki önmagából személyes és szakmai szempontból is. Szedjük csak szét ezt a definíciót!​

Ügyféllel való partneri együttműködés

Az ügyfél és az általa választott coach egyenrangú partnerek. Hát ki más is oldhatná meg legjobban a problémáját, mint az ügyfél maga. Az ügyfél találja meg a coaching során a saját erőforrásait, ő fog megküzdeni a saját hiányosságaival, az ügyfél jön rá arra, hogy saját személyére szabva mi lesz a legjobb neki. A coach ebben segít.

Gondolatébresztő, provokáló, inspiráló

Jól tudom, amikor valaki elakad az életben, a kérdéseire válaszokat vár. De mások válaszai a legritkább esetben segítenek hosszú távon. Meggyőződésem, hogy arra van szükség, hogy a saját önismereti térképünket egyre jobban megrajzolva egyre több és több választ tudjunk adni a saját kérdéseinkre. Miért jó ez? Mert így könnyen és gyorsan oldjuk meg a problémáinkat, és egy idő után már segítség nélkül is tudni fogjuk a következő lépést.

A legtöbbet hozza ki

Minden szónak óriási jelentősége van. A legtöbbet, pontosabban, az aktuális állapotához képest a legtöbbet. De pont ebben segít a coach, hogy az ügyfél fejlődjön, és ez a legtöbb mindig több és több legyen. Személyes és szakmai szempontból egyaránt. Ugyanis meggyőződésem, hogy a két terület egymástól elválaszthatatlan. Akkor vagyunk sikeresek a munkában, ha a személyes világunk rendben van. A személyes életünk simaságát pedig nagyban támogatja, ha sikeresek vagyunk a munkában.

mondatok_uj2.png

Talán látszik, van itt olyan kérdés, ami magánjellegű, és van olyan, ami inkább a munka világát érinti. De egyik sem elválasztható a másiktól. Miért? Mert van az emberi személyiségnek néhány olyan alapvető összetevője, ami kihatással lehet az életünk minden területére:

– mennyire ismerjük önmagunkat
– bízunk-e magunkban és másokban
– mennyire vagyunk motiváltak a saját sikereink elérésében
– mit gondolunk a világról, mit gondolunk másokról
– megengedjük-e magunknak, hogy örüljünk a sikereinknek
– adunk-e magunknak arra időt és lehetőséget, hogy feltöltődjünk

Azt nem állítom, hogy a coaching a személyiségünk legbelső bugyraiba hatol be (az persze nem baj, ha mégis megtörténik). De azt állítom, hogy tudatosítja életünk kritikus pontjainak legfontosabb kérdéseit. És ha a tudatosság megvan, már csak erő kell ahhoz, hogy a viselkedésünkön is változtassunk. Az erőhöz pedig csak motiváltság és önbizalom kell. Ennyi a siker kulcsa.

5_mondat.png
F. Takács István
vezető coach
www.f2f.hu


erdekli_a_coaching.png