[ M1 - MA REGGEL - 2017. 07. 26. ]

Manapság nagyon nehéz elköteleződni. A fiatalokban egy furcsa kettősség dolgozik. Nem akarnak kötődni senkihez és semmihez. A saját egójuk vezérli őket. A világnak kellene alkalmazkodni ehhez. Mégis a kutatások azt mutatják, hogy a fiatalok vágynak arra, hogy valami megtartó erőbe tudjanak kapaszkodni. Ez lehet akár egy vállalat brandje is. De ezen a kettősségen nem kell csodálkoznunk. A felgyorsult és virtuális világunkban kialakuló én (egó) nehezen veszi észre a másikat, de mégis hordozzuk magunkban azt az ősi igényt, hogy kötődni tudjunk embertársainkhoz.

Az elköteleződésnek ráadásul van egy másik aspektusa is: ha végre képesek vagyunk dönteni, elköteleződünk egy életpálya mellett, az azt is jelenti, hogy lemondunk egy csomó másról. És akkor kimaradunk valamiből: rengeteg kecsegtető dologra mondjuk azt, nem kérek belőle. És mi van, ha rosszul döntünk? Abban az esetben semmi, ha a választott egyetem, a választott szakma sikert hoz. Ha viszont nem, akkor jön az iskolaváltás, a folyamatos munkahely változtatás. Bár az kétségtelenül igaz, a most felnövő fiatal generáció ezt egészen könnyedén csinálja. 

A fiatalokat ráadásul állandó teljesítménykényszer feszíti. Gyorsan kell, gyors sikert elérni. Mit lehet tenni? Mi a megoldás? Erről beszélgettünk az M1 műsorában, a ponthatárok kihirdetésének napján.

F. Takács István
vezető coach
www.f2f.hu

KAPCSOLÓDÓ CIKKEM:
EGY ÚJABB KORTÁRS TÜNET: A KAPUNYITÁSI PÁNIK